F R I S S
2 4 Ó R A


2021.10.18 12:26:18
2021.10.18 11:09:54
2021.10.18 11:06:10
2021.10.17 12:36:10
2021.10.17 12:25:58
2021.10.17 12:13:52
2021.10.13 14:19:48
2021.10.13 14:08:51
2021.10.13 14:04:22
2021.10.13 09:51:18
2021.10.13 09:46:12
2021.10.13 09:40:19
2021.10.12 11:11:55
2021.10.12 11:08:31
2021.10.12 10:57:57
2021.10.12 10:55:48
2021-ben mintegy 35 tárlatot és számos kísérőeseményt kínál a Fotóhónap
2021-ben mintegy 35 tárlatot és számos kísérőeseményt kínál a Fotóhónap
A Magyar Fotóművészek Szövetsége rendezésében évente megvalósuló Fotóhónap a magyar fotókultúra legátfogóbb és leggazdagabb rendezvénysorozata.

A fesztivál fő kiállításán a korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is egy ikonikus fotográfus munkái kerülnek a közönség elé: a Fekete fény című tárlaton Margaret Watkins 120 fényképe látható, amelyeket 1914 és 1939 között készített. A kiállításon megfigyelhetjük a két világháború közötti festői és modernista fotótörténeti műfajok átmeneteit, portrék és tájképek, modern csendéletek és utcai jelenetek, reklámok és iparművészeti munkák egyaránt találhatók a képek között. A reklám területén alkotó művészfotográfusok egyike lett – a korban avantgárd módon nőként –, a hétköznapi tárgyakról készített felvételei, egyedi látásmódja megalapozták a közízlés új normáit.

A nagyszabású bemutatóval együtt 2021-ben mintegy 35 tárlatot és számos kísérőeseményt kínál a Fotóhónap sokszínű programja. A kiállítások mellett országszerte tárlatvezetések és szakmai előadások töltik meg az október közepétől november végéig tartó időszakot.

Margaret Watkins: Fekete fény
(2021. október 12. – 2022. január 16. – Mai Manó Ház)

A kanadai származású Margaret Watkinst (1884–1969) a reklámfényképezés egyik megújítójaként tartjuk számon. Igazi lázadó volt, a hagyományok elutasítója. Olyan korban futott be sikeres karriert, amikor a nők jobbára otthon maradtak. Művészetében és írásaiban visszatérő elem az erotika és a feminizmus.

Margaret Watkins 1884. november 8-án született az Ontario állambeli Hamiltonban, egy helyi üzletember és skót származású felesége gyermekeként. Korán megnyilvánult különleges érzéke a rajzoláshoz és a kézművességhez, tizenöt éves korában már édesapja áruházában kínálta a maga készítette tárgyakat. Zongorázott és egy helyi metodista templom kórusában is énekelt; a zene a későbbie fotográfiai munkásságára is hatással volt.

A fotózással 1908-ban, az Egyesült Államok északkeleti részén élő utópista vidéki kollektívákban kezdett megismerkedni. 1913-ban Bostonba költözött, ahol egy fotóstúdióban dolgozott kisegítőként. A munkája mellett verseket írt, Mendelssohnt és Wagnert énekelt a Temple Israel kórusában. Később a New York-i fotográfus, Alice Boughton mellett kapott állást, és az amerikai fotószecesszióból ismert Clarence H. White New York-i és maine-i tanfolyamaira kezdett járni. A maine-i nyári iskola – ahol később maga is tanított – megerősítette elköteleződését a fotográfia iránt.

Watkins a New York-i Greenwich Village-ben nyitott műtermet, 1920-ban pedig útjára bocsátotta a Pictorial Photography in America című évkönyvet. Sikeres reklámfotósként tevékenykedett, ügyfelei között ott volt a Macy’s, a Vogue, a Vanity Fair, a J. Walter Thompson és a Fairfax Media. Egyike volt az első olyan női fotográfusoknak, akik reklámügynökségeknek dolgoztak, de mellette tájképeket, portrékat, aktokat és csendéleteket is készítettek. 1916 és 1928 között Clarence H. White iskolájában tanítványa volt többek közt Margaret Bourke-White, Laura Gilpin, Paul Outerbridge, Ralph Steiner és Doris Ulmann. A reklám területén alkotó művészfotográfusok egyike lett, a hétköznapi tárgyakról készített felvételei, egyedi látásmódja megalapozták a közízlés új normáit.

1928-ban Glasgow-ba költözött, innen indulva kereste fel Oroszországot, Németországot és Franciaországot, ahol elsősorban üzleteket és kirakatokat fotózott. Glasgow-ban érte a halál 1969-ben, amikorra fotóművészként már jobbára elfeledték. Vagyona nagy részét zenei alapítványokra hagyta. Példaértékű munkájával fontos örökséget hagyott hátra, éppúgy, mint az egyedülálló, sikeres nő mintájával. A kanadai akadémiai folyóirat, a Queen’s Quarterly szerint Watkins élete inspiráció volt az egyedülálló nők számára, akik a karrierben találták meg a kiteljesedést, és nem a hagyományos nemi szerepben, a házasságban és az anyaságban. Watkins tagja volt a Royal Photographic Societynek, és az első női tagja a Glasgow and West of Scotland Photographic Associationnek. Bár rendszeresen látogatta a nagy, nemzetközi fotókiállításokat, és 1933-ban amatőr filmesekkel a Szovjetunióba is elutazott, nincs arra bizonyíték, hogy 1930 után a fényképezés bevételi forrást jelentett volna számára.

Halála előtt Watkins egy lezárt dobozban adta át munkáit Joseph Mulhollandnek, aki szomszédja és végrendeletének végrehajtója volt, és meghagyta, hogy csak a halála után nyissák ki. Mulholland majd ötven évig kereste, kire hagyhatná az életművet, így találkozott Anne Morin-nal, a madridi diChroma photography igazgatójával. Anne Morin gondozására bízta a hagyatékot, aki elkezdte feldolgozni az egyedülálló életművét és kiállításba rendezte az anyagot. Madrid után, a budapesti Fotóhónap2021 fesztiválon látható elsők között a tárlat.

A Fekete fény című kiállításon Margaret Watkins 120 fényképe látható; a nyomatok mindegyike eredeti, 1914 és 1939 között készült. A képek közt portrék és tájképek, modern csendéletek és utcai jelenetek, reklámok és iparművészeti munkák egyaránt találhatók.

  
Forrás: fms online
24 Ó R A

2021.10.18 12:26:18
2021.10.18 11:09:54
2021.10.18 11:06:10
2021.10.17 12:36:10
2021.10.17 12:25:58
2021.10.17 12:13:52
2021.10.13 14:19:48
2021.10.13 14:08:51
2021.10.13 14:04:22
2021.10.13 09:51:18
2021.10.13 09:46:12
2021.10.13 09:40:19
Információ:
info@magyarorszag24.hu
Szerkesztőség:
szerkesztoseg@magyarorszag24.hu
Médiaajánlat letöltése (PDF)
sales@magyarorszag24.hu