Az enyhe tél kedvez a hazai és a Magyarországon ve

Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületének ornitológusa az MTI-nek elmondta, hogy a madárvilágnak nagy erõpróbát jelent alkalmazkodni a klímaváltozás okozta szokatlan helyzetekhez. "A madarak világára egyébként sem a fogcsikorgató hideg, a hóval borított rétek, befagyott élõvizek jelentik a valódi veszélyt, hanem az ideihez hasonló, egyre gyakoribb +lagymatag+ telek. A kiszámíthatatlan tavaszok evolúciós léptékben is zavart okozhatnak" - fogalmazott. Az enyhe idõ nyomán ugyanis a madarak kényelmesebb körülmények között, kisebb erõfeszítés árán juthatnak táplálékhoz, ami által a kevésbé életképes egyedek is átvészelhetik a kritikus idõszakot. "Csökken a természetes szelekció hatása, a gyengébb génállományú - például betegségekre hajlamos - egyedek megmaradása pedig hosszú távon káros lehet az adott fajra nézve" - emelte ki az ornitológus. Ismertetése szerint a klímaváltozáshoz alkalmazkodás folyamatának egyik látványos példáját mutatja az idei télen is itthon maradt, több tucatnyi fehér gólya. Ezek a madarak mérlegelve a hosszú repülés veszélyeit és a helyben maradás kockázatait, egy evolúciós lépést téve "felülbírálták" a több ezer éve beléjük kódolt vonulási parancsot - vélekedett a szakember, aki szerint az állatok végül "jól döntöttek", mert a természetbarát emberek által nyújtott ennivaló a mezei pockokkal és egerekkel már elegendõ táplálékot kínál a tavasz beköszöntéig. Az ornitológus szerint tendenciáról van szó, hiszen valószínûleg ezen madarak a költözés helyett ez év õszén is a maradást választják, és példájukat egyre több társuk követheti. Szerinte a folyamatban érintettek lehetnek más költözõ madárfajok is, például a barátposzáta, a házi rozsdafarkú vagy az örvös galamb. Az idei télen 100-nál is több madárfaj telel nálunk, közöttük több tízezer daru, szerecsensirály és vadlibafajok - mutatott rá. Örvendetes, hogy a néhány éve még a kihalás által fenyegetett parlagi sas egyre szaporodik, már több mint 150 pár fészkel a Duna-Tisza köze, a Jászság, Heves megye tájain. A szakember szerint ez az önkéntes madárvédõk munkájának is köszönhetõ. Más fajok, mint például a szarka, a feketerigó, a mátyásmadár, "az idõk szavának" engedve mind inkább városi életre rendezkednek be, mert itt télen is találnak táplálékot maguknak. A klímaváltozás mellett más negatív hatások is fenyegetik a madárvilágot. A nagyüzemi mezõgazdaság térhódítása nyomán például az agrárterületekhez, gyepekhez, szántókhoz kötõdõ madarak szerte Európában nagy veszélyben vannak, számarányuk évrõl-évre csökken. "Ezért egyre fontosabb, hogy segítsük megmaradásukat. Ennek szabálya, hogy ott, ahol õsszel elkezdtük az etetést, március közepéig-végéig folyamatosan töltsük fel az etetõket magvakkal" - figyelmeztetett a szakember. A madárvilág gyors megfogyatkozásának szemléletes példája a repülõ rovarokkal táplálkozó fecskék, amelyeknek száma alig egy évtized alatt a felére csökkent. Ezért is fordít rájuk kiemelt figyelmet az egyesület, amelynek aktivistái geolokátorokkal próbálják megtalálni a fecskék máig ismeretlen afrikai telelõterületeit. A nagyobb testû madárfajok - gólyák, sasok, sólymok és vércsék - esetében már mûholdas jeladók is bevethetõk. Segítségükkel szinte élõben lehet nyomon követni az afrikai trópusok tájain ezekben a hetekben hazainduló madarak mozgását. A tavaszi vonulás ugyanis e távoli földrészen már elkezdõdött, a vedlés után a madarak hiperevéssel nagy mennyiségû zsírt halmoznak fel magukban. "Például egy alig tízgrammos, foltos nádi poszáta ilyenkor képes megduplázni testtömegét és az +üzemanyagát+ felélve egy hét alatt akár ötezer kilométeres távot repülni" - állítja a szakember.

Az egyesület a március közepétõl megérkezõ fecskék szaporodásának elõsegítésére az ereszek alá mûfészkek felhelyezését, a közelben sárkupacok, ivóvizes tálcák kihelyezését javasolja. "A fecske és más madarak például ingyenes szúnyogirtással viszonozzák az emberi gondoskodást" - tette hozzá Orbán Zoltán, aki szerint a madárvilág a természet nélkülözhetetlen része, vészes megritkulása ráirányítja a figyelmet, hogy baj van a környezettel, így az ember is veszélybe kerülhet.