Törpevíziló (Hexaprotodon liberiensis) született v

Az utódon az ilyenkor szokásos elsõ orvosi vizsgálatot még nem tudták elvégezni a szakemberek, mert az anyaállat nagyon védi a kicsinyét, de a körülbelül öt-hat kilogramm súlyú kicsi szemmel láthatólag jó egészségnek örvend - tájékoztatta Révészné Petró Zsuzsa szóvivõ hétfõn.

Broutille, a tizenhat éves anyaállat nagyon gondosan, naponta négy-öt alkalommal szoptatja kicsinyét, aki 2-4 hónapos korában kezd majd el fogyasztani a szilárd táplálékot, ami szénából, zöldség- és gyümölcsfélékbõl áll. A Nyíregyházi Állatparkban egyébként másodjára születik ilyen állat: 2011-ben látott napvilágot a bébi víziló nõvére, aki az akkori feljegyzések alapján naponta mintegy negyed kilogrammal gyarapodott, így ennél az utódnál is hasonló értékeket várnak majd a gondozók - mondta el a szóvivõ. A sóstógyógyfürdõi állatpark a nemzetközi fajmegmentési program keretében tartja ezt a veszélyeztetett fajt, jelenleg a Dániából érkezett apa, a francia anya, a négyéves nõstény és a kétnapos utód él a kertben. Mint azt Révészné Petró Zsuzsa megjegyezte, a kicsi ivarát még nem tudták megállapítani, a park szakemberei azonban a hím állatnak jobban örülnének, mert a törpevízilovaknál - valamilyen oknál fogva - sokkal több nõstény születik, mint hím. A faj jellegzetessége még, hogy a párzás után mintegy hét hónappal egyetlen borjú születik. Életének elsõ heteiben a borjú még nem tud messzire menni, így anyja elrejti a sûrûben (elfekteti), és idõrõl idõre felkeresi, hogy megszoptassa. A kicsi születési súlya öt hónapos korában megtízszerezõdik, anyja 6-8 hónapos korában választja el. A törpevíziló az egyik legkésõbb, a 19. század végén felfedezett nagy emlõsfaj, rokonát, a nílusi vízilovat már az ókorban is ismerték. Ennek oka, hogy a rejtett életmódot folytató, félénk állat a fehér ember által nem járt nyugat-afrikai esõerdõk mélyén él.

A kipusztulás szélén lévõ, igen ritka vastagbõrû állatfaj az ötször nagyobb, másfél tonnás nílusi rokonával ellentétben már csak nagyon kis területen él. Körülbelül két-háromezer egyed él szabadon, állományát leginkább az erdõpusztítások, az élõhelyek csökkenése és a vadászat fenyegeti. A világ állatkertjeiben kevesebb, mint háromszáz egyedet tartanak számon, melybõl 140 példány európai állatkertekben látható.