Elõször látható takin a Fõvárosi Állat- és Növényk

A tizenkét esztendõs hím állat, Duncan augusztus végén érkezett a parkba, és bár még nem tudni, hogy véglegesen itt marad-e Magyarországon, a nagyközönség már megnézheti az állatot - olvasható az állatkert közleményében. A takinok a Himalája keleti vidékén, India, Mianmar, Kína és Bhután területén élnek. Mivel ez az élõhely igen változatos, a helyi viszonyokhoz való alkalmazkodás jegyében a törzsfejlõdés során a takinok négy típusa és több alfaja alakult ki. A szecsuani takinok súlya általában 250-350 kilogramm közötti, de a nagyobb termetû bikák 400 kilogrammnál többet is nyomhatnak, marmagasságuk 107-140 centiméter közötti. Nagy fej és erõteljes testfelépítés jellemzi õket, különösen a nyak, a mar és a váll tájékán, viszont az állatok fara kifejezetten izomszegénynek mondható. A bikák és a tehenek egyaránt szarvat viselnek. Az összes többi takinhoz hasonlóan a szecsuani takinok állománya is csökkenõben van, megritkulásuk fõ oka, hogy a takint õsidõk óta vadásszák különleges ínyencségnek számító húsa, illetve bundája, szarva, trófeája miatt. Ugyan egyes területeken ma már tilos rájuk vadászni, máshol pedig engedély alapján, elõzetesen megállapított kvóta szerint lehetséges a kilövésük, az orvvadászat és a természetes életterek átalakítása miatt az állomány fogyatkozását nem sikerült megállítani.

Ezeket a különleges patásokat az európai természettudósok már a XIX. század közepén felfedezték, a széles nyilvánosság körében azonban nem számítanak közismertnek. Ennek egyebek mellett az is az oka, hogy nagyon kevés állatkertben mutatják be õket. A takinok európai szaporításához a Fõvárosi Állat- és Növénykert új tenyészállomásként csatlakozott, ennek elsõ lépése Duncan érkezése. A késõbbiekben egy nõstény állat is várható a szaporítás miatt, az azonban még nem dõlt el véglegesen, hogy a magyar fõváros állatkertje hosszabb távon a szecsuani, vagy pedig a mismi takinokkal fog-e foglalkozni.