Szokatlan idõben, a nyári hónapok helyett téle

Az arafiókák téli világrajövetele azért különleges, mert télen jóval kevesebb a megvilágított órák száma, s inkább a nagy testû papagájfaj természetes, dél-amerikai élõhelyének fényviszonyait felidézõ melegebb hónapokban lehet számítani a költésre ? közölte Veprik Róbert igazgató az MTI-vel. A fiókák az odaadó gondozásnak köszönhetõen jól vannak ? Salkovics Dóra, aki már több fészekalj arafióka nevelõszülõje volt ? egy speciálisan nekik kifejlesztett táppal eteti õket. Hasonlóan a gyermektápszerhez, ehhez is vizet kell adni és felmelegíteni addig, amíg hõmérséklete olyan nem lesz, mintha az anya etetné a kicsiket. A fiókák naponta háromszor esznek, még járni sem nagyon tudnak, idejüket egy tejes ládában töltik és csak akkor hallatják hangjukat, amikor táplálkoznak. A fogságban akár nyolcvan, száz évig élõ arák rendkívül fejletlenül születnek, a csupasz fiókák testének nagyobbik részét a hatalmas csõr teszik ki. Ahogy napról-napra cseperednek, egyre hangosabbak és egyre fürgébbé válnak. Amikor megpróbálnak kiülni a láda szélére, beköltöznek egy kalitkába, amely erõsebb és nagyobb a más papagájok esetében megszokottnál, hiszen az arák erõs csõrükkel a diót is megtörik, a vékonyabb drótokat pedig pillanatok alatt szétszedik.

A zöldszárnyú arák Dél-Amerika trópusi esõerdeiben élnek. A hobbiállattartók kedvelt madarai, míg a szomszédok körében általában kevésbé népszerûek, hiszen hangjuk nagyon erõs, sõt ? zárt térben, huzamosan ? emberi fülnek elviselhetetlen is lehet, hiszen a 105 decibelt is meghaladhatja, míg az egészségügyi határérték 65 decibel. Egyedtõl függ, meddig szorul rá az arafióka a pótmama segítségére: akadnak olyan madarak, melyek már félévesen képesek az önálló táplálkozásra, másokat azonban egy-másfél éves korukig is gondozóik etetnek. A zöldszárnyú arák nyolcéves koruk körül válnak ivaréretté, a kifejlett példányok hossza 90 centiméter, tömegük egy-másfél kilogramm.

2013.03.20. / MTI