Nyolcvanhat éves korában elhunyt Schubert Éva Kos

Schubert Éva több mint öt évtizedet töltött a színpadon, és számos filmben, valamint tévéjátékban láthatta a közönség.

A drámától a vígjátékig minden mûfajban felejthetetlen alakítást nyújtó mûvészetéért, drámai erõvel, humorral, sziporkázó szellemességgel megoldott szerepformálásaiért, a közönség iránti alázattal átitatott, példaértékû életpályája elismeréseként vehette át 2013-ban a Kossuth-díjat.

Ugyanebben az évben Budapest díszpolgára lett. Mint Tarlós István fõpolgármester keddi közleményében felidézte, a kiváló magyar színésznõ több évtizedes kiemelkedõ színészi munkásságáért, a színpadon és filmvásznon nyújtott felejthetetlen alakításáért, a fõvárosi színházakban folytatott több évtizedes színészi pályája elismeréséül kapta meg a díszpolgári címet.

A színésznõt a fõváros saját halottjának tekinti.

Schubert Éva Kölcsey Ferenc távoli rokona, egyik ükanyja a költõ unokahúga volt, dédapjának testvére pedig vándorszínészkedett, Petõfivel együtt lépett fel Székesfehérvárott. Budapesti polgári családba született 1931. január 19-én. Francia-latin szakos tanárnak készült, kiválóan beszélt németül és megtanult angolul is. A Színház- és Filmmûvészeti Fõiskolán kívül elvégezte az ELTE magyar-történelem, esztétika szakát is.

A színmûvészeti fõiskolán diplomáját 1955-ben kapta meg, elsõ szerzõdése a Magyar Néphadsereg Színházához (a Vígszínházhoz) kötötte. 1956-tól egy évig a József Attila Színház, 1957-tõl a Vidám Színpad, 1958-tól 1978-ig ismét a Vígszínház tagja volt.

A legnagyobbak között kezdte pályáját, partnere volt Benkõ Gyula, Sulyok Mária, Ajtay Andor is. 1978-tól tíz évig a Vidám Színpadon játszott, utána szabadúszó lett. Gyakran szerepelt vidéken is, a szekszárdi Deutsche Bühne elõadásán Goethe Urfaust címû drámájában Marthe szerepét német nyelven játszotta, 1995-tõl négy évig a berlini Theater Des Ostens vendégmûvésze volt.

Humora és drámai ereje fõként jellemszerepekben érvényesült. Volt Mása (Csehov: Sirály), Maria Josefa (Lorca: Bernarda háza), Carol (Tennessee Williams: Orfeusz alászáll), Berta (Szomory Dezsõ: Szabóky Zsigmond Rafael), Montmorency kisasszony (Krúdy Gyula: A vörös postakocsi) és Orbánné (Örkény: Macskajáték).

Budapesten az IBS színpadán évekig nagy sikere volt Roberto Athayde Margarida asszony címû monodrámájának címszerepében. A színi pályát hivatásnak tekintette, ahol azonnali a visszacsatolás, az elõadás napján le lehet mérni a sikert, de azt csak a beavatottak tudják, hogy a színpadon megjelenõ könnyedség mögött kemény munka húzódik meg.

Schubert Éva az életet is humorral szemlélte. Úgy vélte, hogy a humor egyfajta éleslátás, amelynek köszönhetõen az ember rögtön a dolgok fonákját is látja. A humort értõ ember mindent, önmagát is ironikusan szemléli.

Ha a színpadon nem kapott elég feladatot, darabokat fordított németbõl, franciából, angolból. Tíz évig tanított énekeseknek színészmesterséget a Zeneakadémián, de oktatott Gór Nagy Mária Színitanodájában is. Rendezett operát Esztergomban és a Zeneakadémián, prózát a Játékszínben és Miskolcon, a Piaf, Piaf címû drámát, melynek társszerzõje volt, a tatabányai Jászai Mari Színházban.

Több mint harminc filmben játszott, a közönség rögtön végzése után, 1955-ben az Egy pikoló világos címû vígjátékban ismerte meg. Ezt követte a Csodacsatár, A võlegény nyolckor érkezik, a Don Juan legutolsó kalandja. A televízióban egyik legemlékezetesebb szerepe az Abigél tanárnõje volt, de feltûnt egy televíziós szappanoperában is, emellett szinkronizált. Nemzedékek nõttek fel a Frakk, a macskák réme címû rajzfilmsorozaton, amelyben õ volt Lukrécia macska hangja. Az utóbbi években csontritkulása miatt kerekesszékbe kényszerült.

Schubert Éva mûvészi munkásságát 1984-ben érdemes mûvészi címmel ismerték el, 2001-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2008-ban pedig a 39. Magyar Filmszemle életmûdíját.