Többszintû társadalmat fedeztek fel a keselyûfejû

Eddig úgy vélték, a többszintû társadalmak csak a nagy agytérfogatú emlõsöknél: majmoknál, elefántoknál, zsiráfoknál, delfineknél léteznek - olvasható a Phys.org tudományos-ismeretterjesztõ portálon.

A Max Planck Viselkedéskutató Intézet és a Konstanzi Egyetem munkatársai most a - még a madarak között is - kis agytérfogatúnak számító keselyûfejû gyöngytyúkok többszintû társadalmáról számoltak be a Current Biology címû szaklapban.

A madár több száz egyed csoporthelyzetét képes számon tartani, ami kétségbe vonja, hogy az összetett társadalom alkotásához nagy méretû agyra van szükség - írták a tanulmányban.

Többszintû társadalomról akkor van szó, ha az állatok olyan csoportokat alakítanak, ahol állandó a tagság, és ezek a csoportok a faj más csoportjaival is kapcsolatokat hoznak létre.

Ilyenkor az állatoknak mind a saját csoportjukban, mind a többi csoportban élõ egyedekrõl fejben kell tartaniuk, hova tartoznak, ezért feltételezték sokáig, hogy csak olyan állatok alakíthatnak többszintû társadalmat, amelyek elég intelligenciával rendelkeznek ahhoz, hogy ezeket az összefüggéseket megértsék.

Noha sok madárfaj él csoportokban, ezek vagy nyitott alakulatok, ahol a tagság nem hosszú távú, vagy szigorúan területi alapúak, ahol nincs kapcsolat a faj más csoportjaival.

A tanulmány szerzõi voltak az elsõk, akik a dinoszauruszokra hasonlító, õsrégi ágból származó keselyûfejû gyöngytyúkok faját kutatták. Egy több mint 400 felnõtt madarat számláló populációt figyeltek meg több évszakon keresztül egy kenyai élõhelyen.

Megjelölték a populáció minden egyedét, és felfedezték, hogy a madarak 18 csoportot alkotnak, egyenként 13-65 taggal.

A kutatókat meglepte, hogy a csoportok megõrizték állandóságukat annak ellenére, hogy rendszeresen együtt voltak más csoportokkal mind napközben, mind az éjjeli szálláson.

A csoportok közötti kapcsolatokat úgy vizsgálták, hogy minden csoport néhány egyedét nyomkövetõvel látták el, így minden nap láthatták, hogy a populáció 18 csoportja miként viselkedik egymással.

Kiderült, hogy a csoportok egymás közötti kapcsolatait nem véletlenszerû találkozások irányítják, hanem sokkal inkább a preferenciák. Valószínûbb volt a csoportok együttléte bizonyos idõszakokban és a táj egyes elemei körül.

"Úgy tudjuk, ez az elsõ alkalom, hogy ilyen összetett társadalmi struktúrát tártak fel madarak között: madarak százait figyeltük meg, amint elõjönnek az alvóhelyükrõl minden egyes nap, és tökéletesen állandó csoportokra oszlanak" - mondta Danai Papageorgiou, a tanulmány vezetõ szerzõje, a Max Planck Intézet munkatársa.