Szerdáról csütörtökre virradó éjjel látványos csil

Évente számos meteorzáport lehet megfigyelni a Földrõl, amelyek közül három emelkedik ki: a Perseidák augusztusban, a Kvadrantidák januárban, míg a Geminidák meteorraj decemberben okoz látványos csillaghullást.

A Geminidák nevüket onnan kapták, hogy a hullócsillagok mintha a Gemini, vagyis az Ikrek csillagkép irányából futnának végig az égen.

A különleges égi jelenséget szerdán, az esti órákban lehet majd megfigyelni, ehhez érdemes olyan helyet keresni, amely távol esik a városi fényektõl. Budapesten erre alkalmas helyszín lehet például a Hármashatár-hegy. A meteorok keleti irányba állva, magasan az égen látszanak majd - olvasható a Svábhegyi Csillagvizsgáló pénteki közleményében.

A hullócsillagok vagy meteorok olyan porszemcsékbõl és kõdarabokból származnak, amelyek kozmikus sebességgel, akár egy ûrhajó sebességének többszörösével száguldanak az ûrben. A Földdel találkozva a felsõ légkörben ionizálják a részecskéket, és hosszú, fényesen világító ioncsatornát hoznak létre. Ezt látjuk mi hullócsillagként. Bár szórványos meteorok mindig láthatók, az év egyes napjain azonban a Föld üstökösök pályáján kipöfékelt porfelhõkkel találkozik, amelyek látványos meteorrajokat, csillaghullást okoznak. A legismertebb, de nem a leggazdagabb közülük augusztusban a Perseidák.

A csillagászok közleménye szerint a Geminidák ilyen szempontból igazi kakukktojás, mert a meteorraj hullócsillagai nem üstökösbõl, hanem egy földsúroló kisbolygóból származnak. A meteorraj szülõobjektuma az 1983-ban megtalált (3200) Phaethon, amely egy öt és fél kilométer átmérõjû földsúroló aszteroida. Különlegessége abban rejlik, hogy kisbolygó létére üstökösszerû tulajdonságokat is mutat. Pályáján a Naphoz közeledve erõsen felfényesedik és csóvát ereszt, közben mintegy "kipöfögi" magából a Geminidák-meteorrajt.

A kutatók feltételezése szerint amint a (3200) Phaethon megközelíti a Napot, heve szélsõségesen felhevíti a felszínét, ami a földi kiszáradt tómedrek sárrepedéseihez hasonló jelenséggel jár. Ilyenkor a felrepedt kõzetdarabok és por elhagyhatják a felszínt, csóvát alkothatnak, és táplálhatják a Geminidák rajt.

A jelenségrõl és megfigyelésérõl részletes ismertetõ olvasható a Svábhegyi Csillagvizsgáló honlapján.