Elõször mutatták ki a szûznemzést krokodilnál egy

A szûznemzés jelenségét egyes madárfajoknál, halaknál és más hüllõknél is kimutatták már, de krokodiloknál azonban korábban még soha. A tudósok szerint a tulajdonságot egy evolúciós õstõl örökölhették, így elképzelhetõ, hogy a dinoszauruszok is képesek lehettek az önmegtermékenyítésre.

A tojást egy 18 éves nõstény hegyesorrú krokodil rakta a Parque Reptilandiában 2018 januárjában. A benne lévõ utód teljesen kifejlõdött, de nem mutatott életjeleket, és nem kelt ki. A tojást lerakó krokodilt kétéves korában szerezték be, és egész életében más krokodiloktól elkülönítve tartották. Ezért a park tudományos csapata felvette a kapcsolatot egy virginiai kutatóegyetemmel, amely a szûznemzésre, tudományos nevén partenogenezisre specializálódott. A szakértõk megvizsgálták a magzatot, és megállapították, hogy genetikailag több mint 99,9 százalékban azonos az anyjával, ami megerõsítette, hogy az ivadéknak nem volt apja, azaz ivartalan szaporodás eredménye volt.

A kutatók a Royal Society Biology Letters címû folyóiratában azt írták, hogy a krokodiloknál gyakoribbak lehetnek a szûznemzések, és eddig csak azért maradtak észrevétlenek, mert senki sem kereste az ilyen eseteket.

"Nem ritka, hogy a fogságban tartott hüllõk egy fészekaljnyi tojást raknak, de mivel el vannak szigetelve a párjuktól, ezeket a tojásokat általában életképtelennek tekintik és kidobják" - írták tanulmányukban a szerzõk, hozzátéve: eredményeik azt sugallják, hogy hímek hiányában is meg kell vizsgálni a tojásokat a potenciális életképesség szempontjából.

Egyelõre nem világos, hogy miért fordul elõ a partenogenezis a különbözõ fajoknál, de egyre gyakrabban értesülni hasonló esetekrõl, valószínûleg azért, mert a kutatók most már keresik azokat. Az egyik elmélet szerint az ivartalan szaporodás akkor fordul elõ a szûznemzésre képes fajoknál, amikor egyedszámuk csökken, és a kihalás szélére kerülnek.