Négy év és egy újabb tagcsere után október 28-án e

A belga ötös fennállásának 33. évében is éppoly aktuális, mint amilyenek a kilencvenes évek elejiberobbanásuk idején voltak. Legújabb, immár nyolcadik nagylemezük a februárban megjelent How toreplace it, melyre akár az elsõ meghallgatás után mondhatjuk: megérte tizenegy évet várni rá. Azenekar eredeti felállásából ugyan már csak Tom Barman (vokál, gitár) és Klaas Janzoons (billentyûk,hegedû) tagjai a csapatnak, azonban sem ez, sem az idõ nem akadályozta meg õket abban, hogyismét maradandót alkossanak, és emellett turnézni is induljanak.

Az új albumon bár vannak merész ötletek, a dEUS mégis képes ezeket olyan környezetbe helyezni,hogy a hallgató hamar kényelmesen érezze magát ezalatt a különleges zenei idõutazás alatt. A How toreplace it minden értelemben remekül sikerült lemez. Minden hang olyan könnyed módon szólalmeg, hogy érezni rajta az örömzenélést, s hogy a zenekar nem akar semmit bizonyítani, mert nincs ismár rá szükségük. A hangvétel néha közvelten, máskor merész, de végig fogja a hallgató kezétegészen az utolsó dalig, a franciául elõadott Le Bleu Polaire-ig, mely végleg otthagy minket valaholegy füstös kocsmában a törött zsalugáterek mögül beszûrõdõ fénynyalábok között andalogva.

A dEUS-nak soha nem volt igazán filozófiája, ennek ellnére hûek maradtak bizonyos vezérelvekhez.„Nem akarod ismételni magad, de megvan a saját stílusod” - mondja Tom Barman. -„Új dolgokatszeretnél kipróbálni, és csak arra reagálsz, ami épp frissnek tûnik’” Nem történt ez másként ezúttalsem, pedig legalább öt év alatt készült el a lemez, ugyanis 2020 elején tervezték kiadni, de apandémia az õ terveiket is megváltoztatta, s így maradt még pár évük molyolni a részleteken. Azalbum ettõl függetlenül friss, de jellegzetes, ötletes és dallamos, mégis dacosan elüt mindentõl, amiteddig hallottál, és legfõképpen egyedi, és összetéveszthetetlenül dEUS-os. Andalogjunk együtt a régiés az új dalokra együtt a zenekarral október 28-án, az A38 Hajón.