Az ELTE etológusai és amerikai kutatók legújabb er

A kutyák egyik legszembetûnõbb tulajdonsága, hogy sokkal barátságosabbak az emberekkel, mint a farkasok, ami a háziasítás során bekövetkezõ genetikai változások eredménye - olvasható az ELTE MTI-hez eljuttatott csütörtöki közleményében.

Az összegzés szerint az emberek között is elõfordul veleszületett extrém barátságosság, mégpedig a Williams-Beuren szindrómások között. Ráadásul a kutyák és a Williams szindrómások genomjában hasonló géndefektust sikerült azonosítani - írták.

"A GTF2I gén az idegrendszer fejlõdésének szabályozásában vesz részt, fõként a szorongással és a barátságossággal kapcsolatos idegpályákban fejti ki a hatását. A mostani vizsgálatunkban azt szerettük volna megvizsgálni, hogy a gén különbözõ változatai eltérõ kromatintérszerkezethez vezetnek-e" - részletezte a közleményben Bridgett vonHoldt, a Princeton Egyetem kutatója, a BMC Genomics címû szakfolyóiratban megjelent publikáció vezetõ szerzõje.

A kromatin a kromoszómákat alkotó, DNS-bõl és fehérjébõl álló komplex elnevezése. "A GTF2I génnek ugyanis több változata van. A farkasok eltérõ változatot hordoznak, mint a kutyák többsége. Ha a különbözõ génváltozatok megváltoztatják a kromatin térbeli szervezõdését, akkor az hatással lehet a gén aktivitására is" - tette hozzá.

A kutatóknak a vizsgálathoz kutyák agyszövetére volt szükségük, ezért megkeresték az ELTE Etológia Tanszék Kutya Agy- és Szövetbankjának munkatársait.

A szövetbankba gazdák felajánlásai alapján kerülnek a kutyák, akiket egészségügyi okokból altattak el, többnyire idõs korban. Ebbe a vizsgálatba csak olyan kutyákat vontunk be, amelyeknek nem volt idegrendszeri betegségük - magyarázta Kubinyi Enikõ, tanszékvezetõ egyetemi tanár, aki Sándor Sára genetikus és Czeibert Kálmán állatorvossal közösen hozta létre a bankot 2017-ben.

Az eredmények igazolták a várakozásokat, mert a GTF2I gén õsi és modern változatai eltérõ kromatinszervezõdéshez vezetnek.

"A DNS-be gyakran beépülnek önsokszorozó, mobilis génszakaszok, úgynevezett retrotranszpozonok. A GTF2I gén õsi változatába beépült egy ilyen szakasz, de a modern kutyagenomból kiszelektálódott. Azt találtuk, hogy a retrotranszpozon jelenléte vagy a hiánya megváltoztatja a GTF2I gént magába foglaló kromatin háromdimenziós szerkezetét. Ha a szakasz hiányzik, a DNS összecsomagolódásakor nem alakul ki egy kromatinhurok. Ez megváltoztatja a génkifejezõdést, ami részben magyarázatot adhat a kutyák és a farkasok viselkedése közti különbségre" - foglalta össze Dhriti Tandon, a tanulmány elsõ szerzõje. Az eredmények alapján úgy tûnik, hogy a kutyák és az emberek hiperszociális viselkedésének hasonló a molekuláris háttere - állapították meg a kutatók.

"Amikor azt találjuk, hogy a kutyák más génváltozatokat hordoznak, mint a farkasok, akkor feltételezhetõ, hogy a különbség evolúciós jelentõségû" - emelte ki Kubinyi Enikõ, aki szerint az a felismerésük, hogy a viselkedés kialakulásához nem csak a DNS bázissorendje, hanem a fehérjékkel összekapcsolódó térszerkezete is hozzájárulhat, új irányt adhat a kutyaevolúciós kutatásoknak.