A Magyar Molekuláris Medicina Kiválósági Központ (

Várhatóan éppen olyan szigorúan kell majd mérlegelni a hasznot a kockázattal szemben, mint sok más orvosi beavatkozás esetén.

A HCEMM közleménye kiemelte: a modern orvostudomány egyik leginkább fejlõdõ ága a regeneratív gyógyászat, amely olyan terápiákat és úttörõ eljárásokat takar, amelyek segítségével a sérült vagy nem mûködõ szöveteket és szerveket gyógyítani és pótolni lehet.

Különösen nagy reményekkel fordul a terület a különbözõ õssejtek felé, ugyanis ezek a sejtek a szervezet legtöbb sejtjével szemben nem "kötelezõdtek el" speciális szerepek mellett, viszont megõrzik osztódási képességüket, így pótolhatják a specializált sejteket.

Mint írták, az õssejteknek számos típusa ismert, a felnõtt szervezetbõl nyert mezenchimális õssejtek laboratóriumi körülmények között fenntarthatók és szaporíthatók.

Ma fõleg porcok, csontok pótlására, illetve esztétikai beavatkozások esetén a gyógyulás elõsegítésére használják, de alkalmasak helyreállítani az olyan sérüléseket is, mint a szívizom- vagy a tüdõszövet hegesedése, vagy akár a gerincvelõ sérülés - tették hozzá.

A HCEMM kutatóintézet kutatói - Pankotai Tibor és Veréb Zoltán - mezenchimális õssejteket vizsgáltak, amelyek több különféle kötõszövet létrehozásáért felelnek, és amelyeket gyakran alkalmaznak a ma használatos eljárásokban - közölték.

A kutatók munkája rámutat arra, hogy a vizsgált õssejtek örökítõanyaga a terápiás felhasználásuk folyamán gyakran károsodik: ebben szerepe van az életkornak, a gyulladt, beteg környezetnek, ahová a sejteket helyezik, és az "átprogramozásnak", ami szükséges ahhoz, hogy az õssejt a kívánt sejttípusokat hozza létre.

A kár jelenlétét a kutatók számára a sejtek DNS-javító rendszerének mûködésbe lépése árulta el, a sejtek tehát igyekeznek megjavítani magukat, de ez a folyamat nem tökéletes, és a halmozódó hibák egy idõ után akadályozzák az õssejteket abban, hogy a feladatukat megfelelõen ellássák.

A tanulmány szerint súlyos esetben akár az is elõfordulhat, hogy egy õssejt olyan, "gyári hibás" utánpótlással javítja ki a környezetében található sérült szöveteket, amelyek már magukban hordozzák a késõbbi daganatos betegség magvait.

Mindez nem jelenti az õssejtterápiával kapcsolatos remények végét, és azt sem, hogy a már használt eljárások ne maradnának értékesek és hasznosak, viszont a kutatás rávilágít arra, hogy nem lehet majd megkerülni a kockázatok és a várható haszon szigorú elemzését, illetve a terápiás eljárások fejlesztését az adott betegség modellezésével.

"A legtöbb információnk az õssejtekrõl mindig ideális körülményekbõl származik, azonban a beteg, gyulladt szövetek máshogy viselkednek, így károsíthatják a sejtek DNS-ét" - áll a közleményben.