A társadalom peremén élõk küzdelmes életérõl már t

A legújabb, az Anora annyira jól sikerült, hogy Arany Pálmát kapott a cannes-i fesztiválon, és négy kategóriában is Oscar-esélynek tartják.

Az Anora a szexmunkások világába kalauzol. A címszereplõ (Mikey Madison) NewYork-i sztriptíztáncosnõ, de egyéb szolgáltatásokra is bérelhetõ, így lesz alkalmi barátnõje egy orosz oligarcha fiának (Mark Eydelshteyn). Kapcsolatuk már rövid távon igazolja az engelsi dialektikát, pedig a filmnek nem sok köze van a nemzetközi munkásmozgalom történetéhez: a fiatalok által gyakorolt szex mennyisége minõségbe csap át, egymásba szeretnek és összeházasodnak Las Vegasban, ahol nem kerítenek nagy feneket az efféle kezdeményezéseknek. Ezt erõsen nehezményezik a gátlástalan orosz szülõk, ezért útnak indítják embereiket, hogy vessenek véget a románcnak.

A kritikusok egy emberként dicsõítik a filmet, és még idõben érkezett egy profi hozzászólás is: egy kaliforniai szemunkás foglalta össze véleményét a Slate.com-on. Brisdon Roberts rögtön leszögezi, hogy az Anora azon kevés filmek egyike a szexipar legmélyebb bugyrairól, aminek egyetlen pillanata sem gáz, márpedig õ igazán tudja, mit mihez kell viszonyítani. Roberts mint bennfentes azonnal észrevette, hogy Baker hihetetlenül alapos terepmunkát végzett: a filmben ábrázolt szexipari dolgozók úgy léteznek, beszélnek és veszik a levegõt, ahogyan a valóságban.

Brisdon Roberts nagyra értékeli, hogy Baker nem csupán a saját tapasztalataira hagyatkozott, hanem aktív szexipari dolgozókat kért fel szakértõnek filmje elkészítéséhez. Egyikük a kanadai Andrea Werhun, aki bestsellert írt szexmunkásként szerzett tapasztalatairól (Modern Whore), a másik Sophia Carnabuci rúdtánc-oktató Brooklynból, õ vértezte fel Mikey Madisont a szakma fortélyaival, a sztriptíz-táncosnõk különleges szlengjét is beleértve. Egyébként pedig az Anorában látható mellékszereplõk jelentõs része aktív szexmunkás, önmagukat alakítják, még hitelesebbé varázsolva a filmet.

(Anora - hazai bemutató: 2024. november 7.)