A HUN-REN Atommagkutató Intézet (ATOMKI) kutatói,

A kutatók kimutatták, hogy az extrém naptevékenység, egy erõs napkitörés, amelyet korábban az idõszámítás elõtti 660-ra datáltak, valójában 664 nyarán történt. Errõl az eseményrõl már eddig is több tudományos közlemény jelent meg. Idõpontjának pontosítására és intenzitásának meghatározására szervezték meg a kutatók nemzetközi együttmûködését.

A kutatók szibériai lelõhelyekrõl, a Jamal-félszigetrõl és az Altaj-hegységbõl származó mintákat vizsgáltak. A kapott eredményeket összevetették német tölgyfák és japán cédrusfák korábban már ismert adataival - közölték.

A kutatók eltérést találtak a radiokarbon jelek csúcsainak idõbeli elhelyezkedésében, ami 1-2 év idõcsúszásnak felel meg. Az eltérõ eseményidõpontokat a szén-14 körforgásos modelljének felhasználásával sikerült összhangba hozniuk.

A Nap mûködése során elõfordulnak intenzívebb idõszakok, amelyek jellegzetes megnyilvánulásai a napkitörések és a flerek, vagyis a naplégkör egy körülhatárolt részének hirtelen, erõs kifényesedései. Ezek a Föld légkörében változásokat idézhetnek elõ és geomágneses viharokat kelthetnek. Látványos következményük, hogy a sarki fény a szokásos földrajzi szélességektõl délebbre is észlelhetõ; idén nyáron például még Görögországban is látható volt - emlékeztettek a közleményben.

Történelmi feljegyzések szólnak intenzív naptevékenységekrõl, amelyek nyomai a légkörben keletkezõ radiokarbon izotóp magasabb mennyiségének köszönhetõen kimutathatók a fák évgyûrûiben. Az eddig detektált események közül a legjobban dokumentált 774-775-ben történt, amelyet világszerte 34 különbözõ helyen mutattak ki faévgyûrûkbõl, az északi és a déli féltekén egyaránt - idézték fel.

A kutatások eredményeit a Communications Earth and Environment folyóiratban közölték. További információ a HUN-REN Atommagkutató Intézet honlapján olvasható.