Elszálló reptéri milliárdok.

Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter május végén a Facebookon és sajtóközleményekben bombázta a közvéleményt azzal, hogy milyen jó üzlet volt a ferihegyi légikikötőt kezelő Budapest Airport Zrt. tavalyi megvásárlása, hiszen a cég csak idén 100 milliárd forintos osztalékot fizetett ki. Először aztán a HVG újságírói ellenőrizték a tárcavezető állításait és a Budapest Airport Zrt. tavalyi mérlegét, amiből kiderült, az igazság ennél jóval árnyaltabb. Eszerint tavalyi tevékenysége után a cég valójában nem 100 – amire a miniszteri közlés utalt –, hanem „csupán” 41 milliárd forintnyi nyereséget termelt. Ez pedig más megvilágításba helyezi azt a képet, amit a kormány akar festeni a BA Zrt. megvásárlásáról és a ráköltött tetemes források megtérüléséről. Ha ugyanis a valós számok mögé nézünk, és azt feltételezzük, hogy a jövőben is megmarad ez a jövedelmezőség, akkor az Orbán-kormány befektetése legfeljebb 45 év alatt térülhet meg, nem számolva a tőkeköltségekkel. Legyünk nagyvonalúak: ha a jövőben emelkedik a társaság jövedelmezősége, akkor a beruházásra költött összeg akár 30 év alatt visszajöhet, ami azért lényegesen jobb, mint az Orbán-kormány másik gigaprojektjének, a Budapest–Belgrád-vasút felújításának a megtérülése. Ott ugyanis ezen a téren 979 évvel számoltak a szakértők.

A Budapest Airport Zrt. államosításából az Orbán-kormány politikája presztízskérdést csinált, aminek okai nem egészen világosak.

A ferihegyi reptér fizikailag az elmúlt években mindvégig állami tulajdonban volt, a BA Zrt. a repülőtér-üzemeltetői jogokat birtokolta. Az ezért felelő cégnek 75 százalék mínusz egy szavazatát értékesítette még 2005-ben a Medgyessy-kormány 75 évre. A vevő egy szakmai befektető, a London Heathrow-t is üzemeltető BAA Ltd volt. A vételár 464,5 milliárd (akkori) forint volt, ami a cég értékét így 620 milliárd forintra tette 2005. december végén. Amikor az ügylet létrejött, az eurót 253 forinton jegyezték, így az akkori cégérték 2,5 milliárd eurót tett ki.

A Budapest Airport Zrt. működése az elmúlt években meglehetősen jövedelmező volt, ezért az említett tulajdonosok nem akarták a céget eladni, évekig ellenálltak a magyar kormány nyomásának. Végül engedtek, de ennek az volt az ára, hogy a vételárat 3,1 milliárd euróra tornázták fel, és emellett a vevőknek 1,44 milliárd eurónyi hitelállományt is át kellett venni. Így az ügylet 4,5 milliárd euró lett, ami mai árfolyamon számolva 1816 milliárd forint volt, amiből az állam 1453 milliárdot állt. A magyar állam a részvények 80 százalékát vette meg, 20 százalékot egy francia szakmai befektető, a Vinci Airports fizetett ki, és a cég felel a BA Zrt. további szakmai üzemeltetéséért. Az ügyletet egy évvel ezelőtt, június hatodikán ütötték nyélbe.

A tranzakció után a reptérkezelő eredményei tavaly tovább nőttek, köszönhetően a légi forgalom bővülésének: a cég árbevétele a 2023. évi 129,3 milliárd forintról tavaly 169,2 milliárd forintra emelkedett, miközben az adózás utáni nyereség az előző évi 28 milliárd forintról 41 milliárd forintra nőtt – szemben a Nagy Márton által emlegetett százmilliárdos osztalékkal.

Ráadásul az osztaléknak csak a 80 százalékát kapja meg a magyar állam, vagyis így valójában már csak 32,8 milliárd forintról van szó. Ezen számok alapján jön ki a 45 éves megtérülési idő. Így számolva az adófizetők befektetése valamikor 2070 környékén térül meg, ami azért vethet fel kérdéseket, mert 2080-ban amúgy is lejárt volna a 75 éves koncesszió, és akkor ingyen visszaszálltak volna a BA Zrt. jogai magyar államra.

Így joggal adódhatnak azok a kritikus felvetések, hogy az említett 1453 milliárd forintot, amit a magyar állam a BA Zrt. 80 százalékának megvásárlásra fordított, nem lehetett volna-e hasznosabb, pláne gyorsabban megtérülő állami feladatok finanszírozására (oktatás, egészségügy fejlesztése) fordítani. Sőt, még a ferihegyi közlekedési infrastruktúra fejlesztése is cél lehetett volna, ami most egyébként újra napirendre került. Az Orbán-kormány hol „nemzetpolitikai”, hol „stratégiai”, s volt, amikor biztonságpolitikai magyarázatokkal állt elő a reptérkezelő visszavásárlása kapcsán, arról viszont rendre elfeledkezett, hogy a magyar gazdaság szereplői, de a magyar állam is bármikor használhatta a ferihegyi légikikötőt, függetlenül annak tulajdonosaitól.