Az elmúlt napokban meglódultak az üzemanyagárak: míg szombaton 4 és 8, addig kedden 2 és 5 forinttal nőtt a benzin és a gázolaj nagykereskedelmi díja.

Igaz, ezt a kútár ma már szinte soha nem követi le pontosan. Olyannyira, hogy az elmúlt két hét során a gázolaj kiskereskedelmi árrése 23 forinttal körülbelül felére szűkült; a benziné kevésbé.

A mostani nagykereskedelmi árugrás azért különösen fura, mert amióta az USA október 23-án az orosz Rosznyeftyre és Lukoilra kereskedelmi tiltásokat lengetett be és így az Európában irányadó, Brent típusú nyersolaj hordónkénti ára 60-ról 65-re ugrott, a kurzus lefelé csorog. Ráadásul a forint is rég nem látott erőt mutat, ami szintén árcsökkentést igényelne. Most piaci alapon emelés helyett lapunk szakmai forrásai szerint is vágni kellett volna a kútárakon. Ez különösen annak fényében sajátos, hogy Orbán Viktor pénteki washingtoni tárgyalásai során, legalábbis saját szavai szerint, épp most védte meg az olcsó olajimporttal együtt a rezsicsökkentést.

Ez a töltőállomásokon legalábbis nem látszik.

Forrásaink a jelekből a Mol megnövekvő pénzigényére következtetnek. A nagykereskedelmi ár a kormány ama politikai elvárása miatt nő jóval a végfelhasználói felett, miszerint a hazai kútárak nem nőhetnek a környező államok (nyilván piaci alapú) díjai fölé. Így viszont a nagykereskedelmi árrés ugrása értelemszerűen a kiskereskedelmi esését hozza. Forrásaink ezt azzal magyarázzák, hogy míg a Molnak csoportszinten mindegy, a többlet nagy- vagy kiskereskedelmi ágából folyik-e be, ezzel visszavágja kiskereskedelmi versenytársai, vagyis a többi, kisebb-nagyobb lánc vagy állomás jövedelmezőségét. A szokatlan jelenség kapcsán, más fogódzó nem lévén, forrásaink a Dunai Finomító (Dufi) három héttel ezelőtti tűzesetének hatásaira gyanakodnak, bár ezt az összefüggést a Mol korábbi nyilatkozataiban elvetette.