Még egy napot biztosan nem élt volna túl a szabadban az a nagy kócsag, amelyre egy nemesvámosi vadász figyelt fel a település határában.

Szondi Gergő sérültnek hitte a madarat, ezért értesítette a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkot. Kiderült, hogy a fokozottan védett nagy kócsag, attól gyengült le teljesen, hogy nem jutott élelemhez. A nemzeti park munkatársai Hírcentrumunknak elmondták, az aszály okozza a problémát: nincs élelem, ezért nagyon sok madár elpusztul, a vándormadarak közül több csapat annyira legyengült, hogy nem tudott elrepülni délre.

Az Öreg Tölgy Vadásztársaság hivatásos vadásza többször is látta a falu határában a fehér kócsagot néhány nap alatt. „Eleinte még csak az volt gyanús, hogy mit keres itt egy vízimadár. Aztán feltűnt, hogy hiába próbál, nem tud felszállni. Ma reggel majdnem elütöttem” – mesélte Szondi Gergő. A vadász órákon át figyelte a madarat, ahogy bukdácsol a mező közepén. Néha felröppent, de néhány méternél nem jutott messzebbre. Először az állatkórházat és az állatkertet hívta, de ők nem tudtak segíteni. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park viszont miután fokozottan védett madárról van szó, rögtön a bejelentés után természetőröket küldött a helyszínre. A kócsag a túl nagy érdeklődés láttán menekülni próbált, utolsó erejét összegyűjtve egészen Veszprémfajszig repült. Amikor egy háló segítségével sikerült befogni, kiderült, hogy már nem bírta volna sokáig. Jártányi ereje alig volt a madárnak, hosszú vékony lábai összecsuklottak saját súlya alatt. Annyira le volt soványodva, hogy dús tollazata alatt teljesen kilátszottak éles csontjai. Szinai Péter a nemzeti park zoológiai szakreferense vette magához a szinte már haldokló állatot – mint mondta, a vadász, azzal, hogy bejelentetést tett náluk, megmentette a kócsag életét.

A védett madarat a nemzeti park csopaki központi épületébe szállították, ahol most kishalakkal etetik, hogy megerősödjön. Ha sikeres lesz a táplálása akár egy hónap múlva szabadon engedhetik. Szinai Péter elmondta, egyre több elhullott madártetemmel találkoznak – a sólymok, réti sasok egytől-egyig éhen pusztultak. Ugyan ez a sors várt a kócsagra is, aki vélhetően azért nem indult délre társaival, mert már gyenge volt. „Tavasszal nagyon sok volt a csapadék, a földben élő apró rágcsálók többsége elpusztult, ezért nagyon kevés az egér és a pocok. Aztán jött az aszály, az elmúlt hónapokban szinte semmi eső nem esett. A vízimadarak elhagyták az eredeti helyüket, tavakat, lápokat, élelem után kutatva, de a két hónapig tartó aszály a rovarállományt is megtizedelte – így gyakorlatilag ezeknek a madaraknak nincs mit ennie” – mondta a szakreferens.

Elárulta, hogy a kócsagon kívül egy egerésző ölyvet is nevel a parkban. Mindkét madár nagyon rossz állapotban került hozzájuk, így még kétséges, hogy megmaradnak-e. A legyengült, itt ragadt vándormadaraknak gyakorlatilag egyetlen esélye a túlélésre, ha valaki befogja és mesterségesen táplálja őket, míg erőre kapnak. Ha ennivalójuk lesz, már jó eséllyel kitelelnek hazánkban.Szondi Gergő végigkísérte a kócsag útját a Nemzeti Park csopaki központjáig. Azt mondja, nem ez a madár az első kis védence. Korábban is talált már sérült madarat, akin megesett a szíve. „A vadász együtt él a természettel. Nem tudunk elmenni egy sérült állat mellett. Kötelességünk segíteni. Nagyon remélem, hogy ez a gyönyörű madár is időben került az utamba” – mondta a vadász.