Charlie Chaplin legnagyobb hatású mûve, A diktátor

Az emblematikus filmbõl készült zenés színpadi átirat Eszenyi Enikõ rendezésében, ifj. Vidnyánszky Attila fõszereplésével március 25-én 100. alkalommal látható Vígszínházban.

Charlie Chaplin 1940-es filmje, A diktátor története a két világháború között játszódik, Korda Sándor magyar származású filmrendezõ és producer tanácsára kezdte el forgatni. A diktátor Ausztria megszállásáig követi Hitler Birodalmának kiépülését és a zsidóság meghurcoltatásának eseményeit. Chaplin késõbb azt nyilatkozta: "Ha tudtam volna a német koncentrációs táborok borzalmairól, nem csinálom meg A diktátort, nem fogom tréfára a nácik gyilkos õrületét."

A Vígszínházban 2018 októberében mutatták be a Chaplin-család engedélyével létrejött elõadást. A mû színpadi változatát Vecsei H. Miklós és Vörös Róbert mellett a produkciót rendezõ Eszenyi Enikõ jegyzi. Egy legendás filmet feldolgozni mindig nagy kockázattal jár, de az elõadás töretlen népszerûsége – eddig közel 100 ezren látták - azt mutatja, ez a változat képes humorral ám mégis empátiával mesélni a hatalom természetérõl és az áldozatok világáról. A diktátorban beugrásokkal együtt az elmúlt években 30 színész és 20 táncos lépett színpara. A 100. elõadás fõbb szerepeiben ifj. Vidnyánszky Attila, Wunderlich József, Hajduk Károly, Szilágyi Csenge és Lukács Sándor lesz látható.

"Szeretek megérkezni a színházba, amikor A diktátor van. A folyosón egymás hegyén-hátán jelmezek, az öltöztetõk mindig valamit keresnek, a kellékesek kacsákat fújnak fel, a színpadon már a reptetõ srácok próbálnak, a zenekar szállingózik a színpadra, és Zoltán Áron skót dudája valahonnan mindig megszólal. Ilyenkor azt érzem, hogy színházban vagyok. Rettentõen büszke vagyok erre a 100 elõadásra. Elõször is azért, mert a fõpróba elõtt nem gondoltam volna, hogy ebbõl egyáltalán bemutató lesz, másodszor azért, mert az egész színházat igénybevevõ csapatmunkáról van szó, harmadrészt pedig azért, mert sikerült fejlõdni, újrafogalmazni ezalatt a pár év alatt a darabot. A sok-sok geg és fenékberúgás mellett kell, hogy legyen tartalma, íve és ritmusa, máskülönben nincs hatása. Volt egy idõszak, amikor megfáradt a csapat és maga az anyag is. Azonban amilyen hihetetlen és kegyetlen a színház, a háború kitörésének másnapján A diktátort játszottuk. Akkor hirtelen minden mondat a helyére került, mivel pont az a jelenet játszódott a valóságban, mint aznap este a színpadon. Azóta ez egy új elõadás.

Ajándék volt készülni erre a szerepre. Ajándék volt a nyár, hogy volt rá idõ és ajándék volt a sok kolléga, akik a próbák kezdetétõl tartották a játékkedvet az elõadásban. Nehéz volt a stílusát és a ritmusát megtalálni, gyakran lett egy kigyakorolt jelenet üres, sokszor az értelmezhetetlen rémisztõen mulatságos volt, máskor kétségbeejtõen kellemetlen. Eszenyi Enikõknek köszönhetõ, hogy ilyen formát tudott ölteni a bemutatóra. A cipõk sarkát is beállította és végsõkig hitt abban, hogy az a banán egy telefon és ezen majd nevetni fognak. Nehéz volt, de megérte.

Sokan foglalkoztak velünk, a legtöbbet talán Bóbis László koreográfus. A mozgások és a rengeteg öltözés miatt az egész csapatnak megterhelõ az elõadás. Komoly felkészülést igényel fizikailag is. Van úgy, hogy három réteg ruhában kell görkorizni, mégis azok közé a darabok közé tartozik, amit öröm játszani, egy nap akár háromszor is. Végtelenül hálás és egyben embert próbáló feladat. A magam részérõl még Bagó Gizella énekmestert emelném ki. Az õ munkájának köszönhetõ, hogy ezeknek a figuráknak ebben a különös formában van beszédhangjuk. Izgalmas feladat volt a két karaktert mozgásban és hangzásban is elválasztani. A legfontosabb az elõadás ritmusa: a zenekar, a fény és a nézõk reakcióival közösen kell lélegezni, olyankor olyan mintha kottából lehetne játszani" - meséli ifj. Vidnyánszky Attila.